1989. január 17-én a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Straub F. Brunó (1914-1996) elnökletével megtartott ülésén hozott határozatával 1989. március 1-jei hatállyal 41 magyar nagyközségnek adományozott városi rangot.
Magyarország elmúlt 120 éves történetében nem volt még egy olyan év, hogy egyidejűleg ennyi település legyen egyszerre város. Ezzel Magyarországon 166-ra emelkedett a városi rangú települések száma.
1989. március 1-jei hatállyal város lett Kazincbarcika, Tab, Mezőhegyes, Putnok, Füzesabony, Dunaföldvár, Nyergesújfalu, Kiskunmajsa, Mezőberény, Monor, Hajdúhadház, Battonya, Mórahalom, Biharkeresztes, Fonyód, Nagykálló, Nagykáta, Gárdony, Hévíz, Rétság, Sarkad, Szikszó, Szentes, Tolna, Gyomaendrőd, Záhony, Sajószentpéter, Hajdúdorog, Lajosmizse, Balatonalmádi, Balmazújváros, Bátonyterenye, Csenger, Csurgó, Jánoshalma, Jászapáti, Kistelek, Kunhegyes, Kunszentmiklós, Letenye, Martfű, Nádudvar, Pétervására, Ráckeve, Rétság, Sarkad.
1989. március 1-jén, szerdán a városi lét első napján 338 baba látott napvilágot az országban, s hogy ki volt az első városi szülött, azt még kutatni kellene. A 6.30-kor a Kossuth Rádióban elhangzott időjárásjelentés szerint „Nyugat felől lassan tovább csökken, majd időnként kissé megnövekszik a felhőzet. Az ország más részén még borult az ég, eső, záporeső hullik. A fővárosban esik az eső, a külterületeken időnként erős délnyugati szél fúj. A hőmérséklet 4 és 6 fok között van. Napközben folytatódnak a felhőátvonulások, futó záporokra számíthatunk. A hőmérséklet délután 10 fok körül lesz.”
A rádióban elhangzó lapszemlét Bocskay Zsolt szerkesztette. Az archívum tanúsága szerint „Nemet mondott a direkt pártirányításnak a Kommunista Ifjúsági Szövetség tavaly ősszel az országos értekezleten…” Az MTI legfontosabb hírei voltak 1989. március 1-jén: „Az MSZMP és az UMF képviselői tanácskozó fórum létrehozását javasolják a politikai és társadalmi szervezetek párbeszédének megkezdésére. Kiszabadult Baracskáról az utolsó 73 korábban börtönbüntetésre ítélt katonaszolgálat megtagadó; legtöbbjük a Jehova Tanúi vallási közösség tagjai. A magyar-szovjet határon négy határátkelőt nyitottak meg a kishatármenti személyforgalom számára.”
Bajnoki évnyitón 1989. március 1-jén Bp-Honvéd-PMSC 1-1 (1-0).
A legtöbb várossá nyilvánított település március 15-én tartotta meg városavató ünnepségét. Hosszú évek után először volt munkaszüneti nap a Nemzeti Ünnep, így a vártnál nagyobb közönség részvételére számíthattak a szervezők. Az akkor még egy csatornával működő Magyar Televízió 1989. március 14-én Ráday Mihály és Katona Tamás 1848-49-es emlékhelyeket bemutató műsort sugárzott.
1989. március 20-án Pétervásárán, a helyi moziban megtartott ünnepségen az Elnöki Tanács várossá nyilvánítási oklevelét dr. Raft Miklós államtitkár, a Minisztertanács Hivatalának elnöke adta át Pál László tanácselnöknek.
Az oklevél a következő szöveget tartalmazta:
„A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Pétervására községet várossá nyilvánítja. Ezentúl Pétervására várost megilletik mindazon jogok, amelyeket a Magyar Népköztársaság törvényei a városok részére biztosítanak. Budapest, 1989. március 1.”
A Heves megyei Népújság 1989. március 21-i számában olvashatunk beszámolókat az előző nap eseményeiről. A pétervásárai városavatóról szóló tudósításnak „Az ország legkisebb városa: Pétervására” címet adták. (a cikk alól)
Megjegyzés: Pétervására lakónépessége a várossá válás évében 2605 fő volt.
Érdekességek a várossá válással kapcsolatban (forrás: Földrajzi Értesítő 1998.)
„Több településen (pl. Monor, Letenye, Pétervására) a városi cím megszerzését ösztönözte a történelmi múlt vagy az egykori járási székhelyi rang, amelyek elvesztése súlyosan sértette öntudatában és fejlődésében egyaránt a településeket, hiszen ezen cím megszűnése után bizonyos fokig hanyatlásnak indultak, mert intézményeik egy részét bezárták vagy máshova helyezték át azokat.”
Megjegyzés: Pétervására a XX. század elején járásszékhely volt Heves vármegyében. A településen magyar királyi járásbíróság működött. Az akkor község jogállással bíró település lakosságának lélekszáma 1910-ben 2046 fő volt.
„1989-ben három települést (Balatonföldvár, Lőrinci, Pétervására) figyelmen kívül hagyva mindenhol nagyon pozitívan fogadta a lakosság a várossá válásra irányuló szándékot. Pétervásárán a lakosság és a helyi vezetők szkepticizmusát az váltotta ki a polgármester szerint, hogy bár várossá nyilvánítási pályázatukban megkísérelték a lehető legjobban alátámasztani kérésüket, mégis tartottak attól, hogy nem bizonyulnak elég „érettnek” arra.
(Kiss Éva: A várossá nyilvánítás problematikája és a várossá válás jelentősége az önkormányzatok szemszögéből)”
Az ország legkisebb városa: Pétervására
A város címerében Szent Márton
Már mintegy hat évszázaddal ezelőtt is — amint a község neve is elárulja — híres vásározóhely volt a hegyek kötényében fekvő Pétervására. Történelmi elődeinknél fontos szempontot játszott a vásározóhely, hiszen a nép nemcsak adott-vett, hanem ügyes-bajos dolgát is intézte ilyenkor.
A 18. századtól kezdődően azonban egy-egy nagyobb település csak akkor pályázhatott a már megtisztelő rangot jelentő városi címre, ha az ott lakóknak kulturáltabb életszínvonalat, rangos társadalmi és művészeti élményt is tudtak kínálni a honatyák.
Mindezek óhatatlanul eszébe jutnak a történelmi esemény krónikásának egy-egy mai városavatón, s kétely dolgozik benne: nem lesz-e sok a jóból…
Ha a pétervásárai Hősök kertje kőoroszlánjainak nem is, de az ott élők apraja-nagyja számára emlékezetes nap március 20-a. Az ekkor tartott ünnepi tanácsülésen vált valóra az egykori járási székhelyen élők álma: hivatalosan is várossá nyilvánította Pétervásárát dr. Raft Miklós államtitkár, a Minisztertanács hivatalának elnöke.
A városka mozijának széksorait néhány órára az ünnepi tanácsülés résztvevői és díszvendégei töltötték meg. Az elnökségben foglalt helyet többek között Kiss Sándor, a megyei pártbizottság első titkára, Schmidt Rezső, Heves Megye Tanácsának elnöke, Barta Alajos országgyűlési képviselő.
A Himnusz elhangzása után, amelyet a helybéli általános iskola gyermekkórusa énekelt, dr. Raft Miklós államtitkár köszöntötte Magyarország legkisebb s legfiatalabb városát. Elmondotta: a városiasság külső jegyeit legkevésbé felmutatni képes település 960 lakásával, alig háromezer lakosával valóban kuriózumnak számít még a magyar városok egyre népesebb családjában is. Ha ironizálni akarnánk, így jellemezhetnénk: ez a falu mától város.
Tény és való, hogy egy települést várossá ugyan egy államjogi aktus emel, ám ennek a valóságfedezete objektív tényekben gyökerezik. Egy település nem attól város, hogy mennyien lakják, vannak-e díszes középületei, hanem attól: központi hely-e, centruma-e egy tájnak, képes-e maga köré szervezni a környező településeket.
Pétervására kicsiny, és ha nem is mutat fel sokat a már említett külső jegyekből, mégis valóságos „központi hely”. A környező kis falvakból ide vezetnek az utak, itt szerezhetik be középfokúnak minősíthető szükségleteiket, itt találnak munkaalkalmakat. Ennek a Mátra és a Bükk között elterülő tájnak valójában Pétervására a természetes központja, vagyis ez a város. Természetesen ez a cím — hangsúlyozta az államtitkár — a korszerű értelmezés szerint nem kiváltságokat, hanem kötelezettségeket hordoz. Ugyanis a város nem uralja, hanem fejlettebb intézményeivel szolgálja környezetét.
Szerencsére Pétervásárának mindig olyan lakossága volt, amely a maga szerény lehetőségeit maximálisan igyekezett kihasználni. Ilyenek voltak vezetői is. Elismeréssel kell szólni most a régi tisztségviselőkről, dr. Kelemen Ferencről, a hatvanas évek országosan ismert tanácselnökéről és Kovács Bertalanról, a pétervásárai járási tanács elnökéről, akik szívvel-lélekkel dolgoztak szűkebb pátriájukért.
Új lap nyílik tehát a település több mint hat évszázados életében. Legyen Pétervására jó otthona az itt lakóknak, természetes központja, szervezője és szolgálója e tájnak, amelynek szükségletei tették őt várossá.
E gondolatok elhangzása után dr. Raft Miklós átnyújtotta Pétervására várossá nyilvánításának dokumentumát Pál Lászlónak, a városi tanács elnökének, aki a következő gondolatokkal köszönte meg a bizalmat:
Az új cím nem jelenti a környék bekebelezését. Sokkal inkább az Arany János-i bölcsesség alapján a közös emelkedést, fejlődést kívánjuk Kisfüzesnek, Ivádnak, Váraszónak, Erdőkövesdnek. Ezért városunk címerének központi mezőjében kapott helyet Szent Márton, a közös teherviselés és a gondoskodás védőszentje. Tudjuk azt is: a városi rang nem emeletes házakkal jár, hanem a humánumnak otthont teremtő alkotóhelyet, korszerűbb emberi létet biztosító otthont jelent. Ennek megvalósításáért kívánunk dolgozni, tenni.
Eredeti, meghitt színfoltja volt az ünnepi eseménynek a pétervásárai általános iskolások köszöntője, amelyet Czente Hubáné tanított be. A gyermekek szociális létesítményeket, sportpályákat, uszodát, modern egészségügyi intézményeket „álmodtak meg” köszöntőjükben. Számos olyan szociális, emberi szükségletet, amellyel még sokkal nagyobb, régebbi keletű városok sem mind rendelkeznek.
Az új „testvért” köszöntötte Eger Város Tanácsának nevében Szabó Sándor általános elnökhelyettes, aki azt kívánta: éljenek a péterkeiek a felkínált idősebb testvér segítségével, és óvatos megfontoltsággal, körültekintéssel valósítsák meg várospolitikai elképzeléseiket.
Horuczy Flórián, Terpes tanácsának elnöke igen frappánsan a mai közigazgatásnak egyik legfontosabb biztosítékát: értékálló forintot kívánva köszöntötte a vonzáskörzet nevében Pétervásárát. Hangsúlyozta: örül annak, hogy a várossá nyilvánítás előtt a vonzáskörzet helyzete, jelenlegi állapota — amely feltételként a vizsgálat tárgyát is képezte — megfelelt az igényeknek, s továbbra is számít az együttműködésre.
Az ünnepség végeztével villáminterjút kértünk Barta Alajos országgyűlési képviselőtől azt firtatva, hogyan sikerült „megmenteni” Pétervásárát a városi címnek.
— Negyvenegy település pályázott a városi címre, ebből 35 – 36 minden feltételnek megfelelt. Pontosan a hiányzók között volt Pétervására is, mégpedig a szennyvízelvezetés kritériumának nem tudott megfelelni. Bevételi forrásaik ezt nem tették lehetővé. Arra hívtam fel az illetékesek figyelmét, hogy a lakosságban lévő szervezőerőt, amelynek már eddig is komoly, kézzelfogható eredményei vannak — új iskolát építettek, megkezdték a gázbevezetést — tegye mérlegelésre az Elnöki Tanács. Most minden pályázó nagyközség kapja meg a városi címet, és inkább az elkövetkezendő öt évben fontolják meg, adnak-e lehetőséget újabb várossá nyilvánításnak.
Ez az öt esztendő azonban nem a visszafogásé, hanem a fejlődésé kell, hogy legyen.
Pál László, a városi tanács elnöke:
— Mi bízunk az öt községre érvényes fejkvótában, amely elengedhetetlenül szükséges az alapvető lemaradások pótlására. Elsőként befejezzük az egészségügyi központot és kiépítjük a szennyvízelvezető hálózatot.
Új korszak kezdődött tehát Pétervásárán, ám jelenleg jócskán van tennivaló, s lesz még a jövőben is. Az ide érkezőt ma még inkább a hegyek ölén fekvő település romantikája, mint városiassága ragadja meg.
(Heves megyei NÉPÚJSÁG XL. évfolyam, 68. szám 1989. március 21., kedd)