Eljött a várva várt nap, december 14-e, hogy elinduljunk Eplénybe síelni.

Amikor odaértünk felvettük a síruhát, a bakancsot, és a lécet. Először furcsa volt benne, de aztán megszoktuk. Kaptunk síoktatót, akinek a fején Pluto kutyára hasonlító sapka volt. Megtanította nekünk az alapokat:  hóeke, fordulás, felvonózás, stb. Egy órán át gyakoroltunk a tanpályán. Többen eljutottunk olyan szintre a síelésben, hogy fel is engedtek minket a Nagy pályára, ahol újabb oktatóval, Józseffel tanultunk tovább. Reni, Bálint már tudtak síelni, ők egyedül siklottak le. Tőlünk az oktatás után Roxi, Anna, Tomi, Dani, Cinti, Niki, Dóri, Barna bizonyultunk olyan ügyesnek, hogy felvittek minket a nagy pályára. Itt meglepődtünk már a felvonón, a beülős és a csákányos fajtát is kipróbáltuk. Fent a csúcson nagyon fújt a szél, félve indultunk el az előttünk álló pályán. Az oktató ment elől, mi őt követve hóekében, libasorban utána. Párszor közelről is megnéztük a hó állapotát, néhol kemény, másutt puhább volt a talajra huppanásunk. A negyedik lesiklás már lazábban ment, tudtuk mi vár ránk az út során.

Síelés befejeztével nagyot ettünk, ittunk, és megbeszéltük ki milyen élményt szerzett ezen a nagy napon!

A Sportösszeköt projekten belül sajnos ez volt az utolsó programunk.

Jól éreztük magunkat!  Reméljük jövőre újra lesz lehetőségünk a sítudásunkat fejleszteni!

Anton Roxána, Liszt Milán, Száraz Cintia, 6.b